fesztiválhír

Mikor egy sziget a világ – Sziget 2016 beszámoló (2. rész)

Itt jó lesz?” – inkább mondom, mint kérdezem, miközben a szalonspicces fáradtságtól már kissé darabos mozdulatokkal, elvetélt takarítási szándékkal kenegetem a vizet. A padról. Persze sikertelen, úgyhogy egy vállvonással beletoccsanunk, nagy gonddal egyensúlyozzuk a búcsúfröccsöt. Már rég kihasadt az legutolsó Sziget 2016 reggel, a hajnali zuhé elvonult és azzal a pár ezer kóválygóval és sok tízezer sátrat bontó arccal együtt épp a fesztivál utolsó utáni pillanatait élvezzük. Raktározzuk az érzést.

Na, milyen volt srácok?” – szegezem fejhasító vigyor közepette a kérdést az első Sziget Fesztiváljukat becsülettel teljesítő ausztrál – amúgy magyar származású – párnak. Már helyszínbejárás után lepacsiztunk, azóta bizton állíthatom, hogy hibátlan lendülettel vették be a Hajógyári fövenyét, de azért tőlük is jó lesz hallani.

Sziget2016_mood_12

Haha! Hosszú, ember, hosszú, de jólesően, mint egy maratoni házibuli” – kezdi a srác – “Nem hittem volna, hogy egy hetet így ki lehet tölteni, de adott volt minden. Baromi fílinges volt ebben a városban lézengeni, hajóval kijönni, a cirkusz tényleg világbajnok, köszi, hogy szóltál róla. Voltunk pár TED talkon azok kibaszott jók voltak, meg én teljesen rákattantam az utcaszínházas  eseményekre, esküszöm ha csak ezek lettek volna, én úgy is napokat elvagyok. Baszki, még brazil táncot is tanultam, sőt jógáztunk reggel… mikor épp fel tudtunk ébredni“.

Sziget2016_mood_06

Imádtam a chill cuccokat, tudod: a Sziget Beach, meg  a Luminárium. Olyan volt, mintha valami zen táborban lennék” – meséli a lány – “Meg lehet csajos dolog, de az, hogy első körbesétálásnál belebotlok egy komplett boltba, sőt drogériába, esküszöm majdnem könnycseppeket morzsoltam el. Jut is eszembe, mesélted ezt a panaszkodást a sok szponzorról, de így már végkép nem értem. Annyira nem szar, ha elérhető ennyi szolgáltatás, bolt, egy rakás jól összerakott helyszín, kis kávés bódék, ja és a sok ingyenes repi cucc, szerintem bele se fér majd a bőröndbe” – nevet fel – “Tudod minden nyáron átjöttünk Európába, rohadt sok fesztivált is megnéztünk, de a  végén csak panaszkodtunk a komfort miatt. Esküszöm, itt lenni viszont tényleg nyaralás volt, ráadásul fülig szerelmes vagyok a díszekbe, az Art Zone-ba, abba a Before I Die falba, mindenbe“.

13975314_1185828311440323_7915975002257732399_o

Közben elugrottunk még egy utolsó pálinkára. Nem mondom, akkora ötlet volt mint lovat hátúszásra tanítani, de ha már ‘bepaliztam’ őket első nap, megérdemeltem az 55%-os ‘bosszút’. Fél perc zihálás után csak megvan a hangom: “Emlékeztek még az első nap dumáltunk a zenéről, mondtátok, hogy a felhozatal annyira nem pörget titeket, azért a végére megbarátkoztatok a dologgal?

Sziget2016_mood_07

Wá, ne is mond, én ennyi kellemes csalódást rég éltem át!” – kezdi a lány – “Oké, a Marky Ramone-cucc nem volt zsákbamacska, de teszem azt nem gondoltam volna, hogy a Chemical Brothers ekkora bulit kanyarint. De baromi jó volt még egy rakás nagyszínpados fellépő: Parov Stelar, a BastilleManu Chao, a Muse, a The Last Shadow Puppets és még sorolhatnám, de ezeket azért borítékoltam. Nézzetek hülyének, de az A38 sátorból a Movits! volt az egyik kedvencem. Oké hatalmas volt  MØ (imádom a csajt), tuti, hogy rá fogok repülni ezek után jobban a !!!, a Kodaline, a Chvrches, a Fidlar, vagy az M83 zenéire, de soha akkora seggrázást nem nyomtam még, mint a svéd srácok zenéjére. Viszont bevallom, hogy az igazi szívem csücske a Világzenei Színpad  és az Európa Színpad lett…

Sziget2016_mood_05

Jaja, rágyógyultunk rendesen” – vág közbe  a srác – “Alapvetően csak pár koncertet akartam meózni, olyanokat mint a Parkway Drive, a Bring Me The Horizon, a Bullet For My Valentine vagy a Sum 41, ezek amúgy be is jöttek, de komolyan beszartam micsoda őrület volt azon a két helyszínen. Ha mindenáron ki kellene emelnem valakiket, akkor tuti benne lenne a Kultur Shock és a Leningrad őrült show-ja, a másik helyen pedig az olasz I Ministri indie rockja, a belga La Smala  hiphopja, ja meg az a teljesen agyament holland rock banda, a… John Coffey! Hát baszki ott mi volt már..?!” – mereng el vigyorogva, mint a tejbetök – “Lassan tíz éve, hogy a koncerteken már inkább hátul tötyörgök, de ezeken olyan boldogan vágódtam be az első sorokba, mint mikor 17 évesen a csajoknak akartam vagánykodni. Hú tényleg, az a Perturbator is állat volt, amire odahívtál. Elsőre nekem túl elektronikus volt, de bejött az az elborult hangulat, ha legközelebb valami horror könyvet olvasok vagy vihar lesz, tuti belököm valami lejátszóba.” – nevet.

Szerintem ugorjunk a zenéről, ti is végig mondtátok, hogy több van a Szigetben” – váltok a következő topikra, miközben csak-csak utolérni látszik az egy hétig rejtegetett fáradtság, mondjuk erősen reggeli szögben döfköd már minket a fény.

Persze haver, eleve mi is így találkoztunk, nem?” – vigyorog a beköltözős koccintások emlékén – “Rögtön az első nap a kempingben már olyan volt mint egy kis falu, vagy inkább törzsközösség. Fél nap múlva már tudtam ki a legkorábban fekvő holland, a mindig sörrel mászkáló francia, a pihenten marhulós belga, ja, meg a pálinkával terrorizáló magyar” – néz rám jelentőségteljesen – “Biztos mindenkinek van érzelmi csomagja, nyűge, nyavalyája, de ahogy én láttam ezt erre az egy hétre mindenki kiganézta magából. Tudod mit akartak?  Jól érezni magukat. Persze, hogy a picsába ne lett volna olyan, aki vagy ami nem ment volna az agyamra, voltak szar pillanatok, bosszantó helyzetek, de  itt ezt le tudtam szarni.

Akárhol jártunk eddig fesztiválon, mindenhol van akinek meggyőződése, hogy célzottan ki akarnak vele baszni a szervezők, de azzal nem lehet mit tenni” – veszi át a szót a lány – “Itt ha haverkodni akartunk, haverkodtunk, ha szórakozni akartunk, mindig találtunk valamit. Bírtam az éjjeli dumálós nyugizást a Csónakháznál vagy akár a komolyzenei sátornál, a végeérhetetlen  vonatozást a világzenein, asztalon táncolást a kocsmákban, a metálra ugrálást a Jack-ben, a retro marhulást a Magic Mirrorban, de még a veretést is a d’n’b-re ott az Európa mellett. Persze a legjobbak a spontán kerekedett… nos, bármik voltak, úgy hajnali 3-4 után, annak párja nincs“.

Köszi srácok, tényleg örülök ha így betalált. Viszont a lendkerekem eddig bírta, én kidőlök mindjárt mint egy ólajtó, nektek meg rámolni kell még” – vezetem fel a búcsúzást. Jön egy alapos ölelgetés, kontaktok csekkolása és egy kőbe is véshető paktum: “Jövőre ugyanitt!

Hazafelé…

Úgy tíz perc múlva már az erősen reggelbe csúszott nap alatt slattyogok kifelé a K-hídon. Mellettem hegynyi pakkokkal vonulnak a kiköltöző szigetlakók, célozgatják a taxikat és a HÉV-állomást a szállás felé lézengők, fáradt ám boldog arcok ezrei. A metrón zötyögve már azon mélázok, hogy milyen jó lesz végre pihenni, kicsit szomorkásan azt is nyugtázom, hogy a hétköznapok is  visszakunkorodnak az életembe.

Sziget2016_mood_14

De tudod mit? Hibák ide vagy oda, 21. alkalommal is a végén csak az számít, hogy én hogyan éltem meg ezt az egészet és biztosan állíthatom, hogy ennek a talpalatnyi földnek, ami rendre egy évre való emlékdózist ad, egyre nagyobb helye van a lelkemben.

Egy szó mint száz, (fesztivál)élmény ügyében a Sziget mindig egy nagyon jó választás, azt pedig garantálom, hogy a 25. Sziget talán a legjobb lesz!

Merengőnek a Sziget 2016  napi galériáink:

-1. napi galéria >>>

0. napi galéria >>>

1. napi galéria >>>

2. napi galéria >>>

3. napi galéria >>>

4. napi galéria >>>

5. napi galéria >>>

Epilógus: Foals-szal vezettük le a Sziget 2016-ot

Azért a kicsit könnyes búcsú hangulatú beszámoló-záráshoz hozzátartozik, hogy ha nem is a Hajógyárin, de akinek volt ereje, annak még egy adag Sziget 2016 jutott: a Foals vezetésével egy pofátlanul jó afterbulit kaptunk a Budapest Parkban.

A BKK azért gondoskodott, róla, hogy a nyitó Slaves java részét kihagyjuk, amiért szívhattuk a fogunkat. Igazi koszos, nyers, punk-rock arcbamászást adtak a srácok, garantáltan olyat, amitől fix, hogy a laikusok zöme is benyalja az eddigi zenei munkásságukat.

sziget2016_after_01

A Crystal Fighters terén már biztos talajon álltam. Aki valaha volt már a brit kommuna buliján, az tudja, hogy a zenéjüket jellemző lágy, fülbemászó lazulások és energikus, intenzív felpörgések zseniális egyvelegét kenik rá a dobhártyánkra. Ugyan nekem mindig is kicsit sok volt a hippi díszlet, de a fenét sem érdekli, mikor ennyire jó, amit a közönségnek tartogatnak. Ha nem a Foals jön utánuk, ők nyerték volna az estét.

sziget2016_after_02

Ha még mindig zenélnék, irigykedve utálnám a Foals-t. Annyira érzik a koncertjeiket, a közönséget, hogy tananyag lehetne. Az meg csak hab a tortán, hogy a frontember Yannis Philippakis az ideje java részét a levegőben, a közönségen szánkázva vagy épp a közönség között tölti. Egy Foals-koncert olyan mintha hámmal rögzítenének a színpad elé, nemhogy sörért, de még pisilni sem szívesen mozdul el senki. Lehetne éppen mélázni milyen szám maradt ki, de teljesen felesleges, aki ilyen hitelesen és élvezetesen bizonyít rendre a nagyérdemű felé, annak bármelyik setlistje be fog találni.

Hiába az egy hét csúcsra járatott fesztiválozás, egyre jobban örülök a Sziget afterbuliknak, és őszintén remélem, hogy ez valami tartós ‘8. napi’ hagyomány lesz, amiben a legalább ilyen rohadt jó koncerteket kapunk évről-évre.

Olvassátok el a Sziget 2016 beszámolónk első részét is >>>

Szöveg: Csillik Péter / Fesztiválok Városa
Képek: Bedő Dániel, Erdős Dénes

Advertisements

One thought on “Mikor egy sziget a világ – Sziget 2016 beszámoló (2. rész)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s